1998. évi XXVIII. törvény
Az állatok védelméről és
kíméletéről
Az Országgyűlés
- annak tudatában, hogy az állatok
érezni,
szenvedni és örülni képes
élőlények, tiszteletben tartásuk,
jó közérzetük
biztosítása
minden ember erkölcsi kötelessége,
- elismerve azt a megkülönböztetetten nagy
értéket, amelyet az
állatvilág
egésze és annak egyedei
jelentenek az emberiség
számára,
- kifejezve azon szándékát, hogy a
Magyar
Köztársaság tevékeny
módon
részt vállaljon az állatok
védelme
és kímélete
érdekében
kifejtett nemzetközi erőfeszítésekből,
az állatok ésszerű
védelmének és
kíméletének
biztosítása
érdekében az alábbi
törvényt alkotja:
I. Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
1. § E törvény célja, hogy
elősegítse az
állatvilág egyedeinek
védelmét, fokozza az
emberek felelősségtudatát
az állatokkal való
kíméletes
bánásmód
érdekében, valamint
meghatározza az állatok
védelmének alapvető
szabályait.
A törvény hatálya
2. § E törvény hatálya kiterjed:
(1) a) a gazdasági haszon
céljából tartott,
igénybe vett állatokra;
b) a kutatási-kísérleti
célra
szolgáló állatokra, a
vizsgálati és
az oltóanyag-termelés
céljából
tartott állatokra,
a génbankként kezelt, valamint a
tudományos
ismeretterjesztés és az oktatási
demonstráció
céljából tartott
állatokra;
c) a verseny- és sportcélra tartott
állatokra;
d) a pásztorebekre, az őrző-, védő-, mentő-,
vakvezető,
jelző- és terápiás kutyákra;
e) a vadászatra alkalmazott állatokra, ha
jogszabály másképpen nem rendelkezik;
f) a mutatványos vagy bemutatási célra
szolgáló állatokra;
g) a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a
nemzetbiztonsági szolgálatok és a
közfeladatokat ellátó
őrszolgálatok
feladatainak ellátását
szolgáló állatokra;
h) a kedvtelésből tartott állatokra;
i) a veszélyes állatokra, a
háziasított
állatok gazdátlan egyedeire
(kóborállat),
az állatkertekben, a vadaskertekben
és a vadasparkokban élő
(tenyésző)
állatokra, továbbá a vadon
élő fajok
bármilyen célból fogva tartott
egyedeire, ha
külön jogszabály
másként nem rendelkezik.
(2) A vadászható vadfajokra, valamint a
halászható, horgászható
halfajokra
és a természetvédelmi oltalom alatt
álló,
illetőleg a nemzetközi
természetvédelmi
egyezmény hatálya alá
tartozó
állatokra külön jogszabályok
rendelkezései
vonatkoznak.
Alapfogalmak
3. § E törvény
alkalmazásában:
1. állattartó: az a személy, aki az
állattal rendelkezni jogosult;
2. állat károsítása: az
állat testi
épségének, szervezetének,
pszichikai
állapotának vagy
viselkedésének
tartós,
hátrányos
megváltoztatása;
3. állatkert: olyan állandó
létesítmény, amely azzal a
céllal
létesült, hogy az ismeretterjesztést
és az
oktatás-nevelést
az élő állatok tudományos
alapokon
álló bemutatásával
elősegítse,
illetve részt vegyen a veszélyeztetett fajok
fenntartásában;
4. állatkínzás: az állat
szükségtelen, fájdalmat okozó
bántalmazása, vagy olyan hatást
eredményező
beavatkozás,
bánásmód, valamint
szükségleteinek olyan mértékű
korlátozása, amely tartós
félelmet vagy
egészségkárosodást okozhat,
továbbá az öröklődő
betegségben
szenvedő - nem kísérleti célra
szánt -
állategyed tenyésztése,
szaporítása;
5. állatpanzió: olyan
intézmény, amely
díjazás ellenében vállalja
állat
meghatározott időre szóló
megőrzését,
felelősséget vállalva annak
jó gazda
gondosságával történő
tartásáért,
egészségéért, valamint az
állatok
és a
környezetükben lévő emberek
biztonságáért;
6. állatmenhely: olyan intézmény a
gazdátlan állat ideiglenes vagy
állandó
elhelyezésére, amely
tevékenységét
ellenszolgáltatás
nélkül látja
el (az elkobzott vagy ideiglenesen megfigyelés alatt tartott
állat tartásáról
külön jogszabály rendelkezik);
7. beavatkozás az állaton: az állat
fizikai,
élettani vagy pszichikai állapotának
megváltoztatása;
8. jó gazda gondossága: az az emberi
tevékenység, amely arra irányul, hogy
az
állat számára olyan
életkörülményeket
biztosítson, amely az annak fajára,
fajtájára és nemére,
korára jellemző
fizikai, élettani, tenyésztési
és
etológiai
sajátosságainak,
egészségi
állapotának megfelel, tartási,
takarmányozási igényeit
kielégíti
(elhelyezés, táplálás,
gyógykezelés, tisztán
tartás,
nyugalom, gondozás, kiképzés,
nevelés,
felügyelet).
II. Fejezet
AZ ÁLLAT VÉDELMÉNEK
ÁLTALÁNOS
SZABÁLYAI
Az állat tartásának
általános
szabályai
4. § (1) Az állattartó köteles
a jó
gazda gondosságával eljárni, az
állat
fajának, fajtájának és
élettani
szükségleteinek megfelelő
életfeltételekről gondoskodni.
(2) Az állat életfeltételeinek
kialakításánál tekintettel
kell lenni
korára, nemére és élettani
állapotára.
Biztosítani kell az egymásra
veszélyt
jelentő, egymást nyugtalanító
állatok
elkülönített
tartását.
(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az
állat
igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi
egyszeri
ellenőrzéséről.
5. § (1) Az állattartó gondoskodni
köteles az
állat megfelelő és biztonságos
elhelyezéséről,
szökésének
megakadályozásáról.
(2) A megkötve tartott vagy mozgásában
egyéb
módon korlátozott állat
számára is
biztosítani kell a zavartalan
pihenés és a
sérülésmentes
mozgás lehetőségét.
(3) A szabadban tartott állatot védeni kell a
kedvezőtlen
időjárás káros
hatásaitól és
természetes ellenségeitől.
Az állandóan bezárva tartott
állat
számára tartója köteles
megfelelő
mozgásteret biztosító
férőhelyről
gondoskodni.
(4) A kedvtelésből tartott állat
ürülékét az
állattartó a
közterületről köteles
eltávolítani.
(5) A gazdasági haszon
céljából tartott
állat tartása során előnyben kell
részesíteni az
állatkímélő
technológiákat.
Az állat kímélete, az
állatkínzás tilalma
6. § (1) Az állatot nem szabad:
a) kínozni,
b) emberre vagy állatra uszítani, illetőleg
állatviadalra idomítani,
c) kényszertakarmányozásra fogni,
kivéve az
egészségügyi
megfontolásból
való kényszerű
táplálás
esetét,
d) a kíméletét nem
biztosító
módon mozgatni és
szállítani, elhelyezni,
e) a teljesítőképességét
felismerhetően
meghaladó teljesítményre
kényszeríteni,
f) természetellenes és
önpusztító
tevékenységre szoktatni.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja nem terjed ki az
érett
libatoll házilagos vagy az engedélyezett
technológia
szerint végzett
tépésére, illetve c)
pontja a házilagos vagy az engedélyezett
technológia szerinti liba- és
kacsatömésre.
(3) A 2. § f) pontjában meghatározott
állatok
esetében az (1) bekezdés b) pontját a
külön törvényben
meghatározott
eltéréssel kell alkalmazni.
7. § (1) Tilos az állat fizikai, pszichikai
állapotának olyan
kipróbáltatása,
küzdelemre késztetése egy
másik
állattal vagy emberrel, amely
sérülést
vagy halált okoz (a továbbiakban együtt:
állatviadal). Tilos az állatviadal
szervezése, tartása,
továbbá az
állatviadalra fogadás szervezése, az
állatviadalon való
közreműködés,
részvétel,
fogadáskötés.
(2) Tilos állatviadal céljára
a) állatot tartani, tenyészteni,
kiképezni,
idomítani, valamint más személynek
átadni,
vagy forgalmazni;
b) építményt vagy
földterületet, anyagi
eszközt más személy
rendelkezésére
bocsátani.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a
vadászatra alkalmazott állatnak
külön
jogszabály alapján
történő
kiképzésére,
vadászaton való
alkalmazására.
8. § Az ember környezetében tartott
állat,
valamint a veszélyes állat
tulajdonjogával,
tartásával felhagyni nem
szabad. Az állat elűzése,
elhagyása vagy
kitétele tilos.
Beavatkozás az állaton
9. § (1) Az állaton fájdalommal vagy
károsodással járó
beavatkozást - az
állattartók körében
szokásos, vagy az
állat érdekében
szükséges
azonnali beavatkozások kivételével -
kizárólag szakirányú
végzettséggel vagy gyakorlattal
rendelkező személy végezhet.
(2) Beavatkozás
érzéstelenítés
nélkül csak akkor végezhető, ha az
érzéstelenítés, illetőleg
az ehhez
szükséges
rögzítés legalább
akkora
fájdalommal járna mint a beavatkozás.
A
gazdasági haszon céljából
tartott
állaton
érzéstelenítés
nélkül
végezhető beavatkozásokról
külön
jogszabály rendelkezik.
(3) Az állatkísérletekről e
törvény
külön szabályai rendelkeznek.
10. § (1) Az állat küllemének
megváltoztatása érdekében,
továbbá más, nem az állat
egészsége vagy későbbi
egészségkárosodásának
megelőzése céljából
történő
sebészeti beavatkozás - az
ivartalanítás
és a fajtajelleg
fenntartása kivételével -
nem
végezhető.
(2) Az állat
megjelölésénél az
állat számára legkisebb
fájdalommal
járó - külön
jogszabályban
meghatározott
- megoldást kell alkalmazni.
Az állat életének kioltása
11. § Az állat életét
elfogadható ok
vagy körülmény nélkül
kioltani nem szabad.
Elfogadható oknak, körülménynek
minősül különösen az
élelmezési
cél, a prém termelése, az
állományszabályozás, a
gyógyíthatatlan betegség,
sérülés,
a fertőzésveszély, a
kártevők irtása,
a másként el nem
hárítható
támadás megakadályozása, a
tudományos kutatás.
12. § (1) Az állat életének
kioltása -
a (2) bekezdésben foglaltak
kivételével -
kizárólag
kábítás után
történhet.
(2) A kábítási
kötelezettség nem
vonatkozik a gerinctelen állatokra, a
háztartásban
élelmezési célra levágott
baromfira,
nyúlra, valamint arra az esetre, ha az
állat
életének kioltását
szükséghelyzet indokolja. Ezekben az esetekben is
gondoskodni kell azonban arról, hogy az
állat
életének kioltása szakszerű
gyorsasággal
és a legkisebb szenvedéssel járjon.
(3) Külön jogszabály rendelkezik az
állati
élet olyan módon történő
kioltásáról, amelynél az
előzetes
kábítás nem kötelező,
ha az eljárás azonnali teljes
öntudatvesztést és
érzéketlenséget vagy halált
okoz.
III. Fejezet
EGYES ÁLLATOK VÉDELMÉNEK
KÜLÖN
SZABÁLYAI
A vágóállat tartása
és
kímélete
13. § A 13-18. §-okban foglalt
rendelkezések a
vágóállatok
kíméletére
terjednek ki. A vágóállatok
körét
külön
jogszabály állapítja meg.
14. § (1) A vágóhídnak -
kivéve a
nyúl-, a prémesállat-, valamint a
baromfivágóhidakat - rendelkeznie kell etető-
és itatóvályúval
felszerelt,
szükség esetén az állatok
megkötéséhez
szükséges
eszközökkel is ellátott fedett
területtel.
(2) A fajából, neméből,
életkorából
adódóan, vagy
egyéb okból egymással szemben
ellenségesen
viselkedő állatokat
egymástól el kell
különíteni.
15. § Ha az állatot a
vágóhídra
érkezését követően nem
vágják
le azonnal, úgy várakoztatása
idejére
biztosítani
kell ellátását és
nyugodt
pihenését.
16. § A vágóhídon a
vágóállat
állapotát és
egészségét a
megérkezéskor, a
várakoztatott állatot pedig
szükség
szerint ellenőrizni kell. A beteg, elgyengült vagy
sérült állatot haladéktalanul
el kell
különíteni, és gondoskodni
kell elkülönített
levágásáról.
17. § A kábítás
nélküli
állatvágás esetén az
állatot
levágás előtt úgy kell lefogni, amely
alkalmas
arra,
hogy az megkímélje minden
elkerülhető
fájdalomtól.
18. § A kábításnak olyan
érzéketlenségi állapotot
kell
előidéznie, amely addig tart, amíg a
levágást követően
az állat ki nem vérzik.
19. § Az állat
vágására
külön jogszabály eltérően
rendelkezhet a
következő esetekben:
a) szárnyas állat és nyúl
vágása, azonnali halált
okozó
módszerrel;
b) kényszervágás, ha a
kábításra nincs lehetőség;
c) prémes állatok, tenyésztett vad
leölése;
d) rituális vágás.
A veszélyes állat tartása
20. § (1) Veszélyes állat
tartása,
országba történő behozatala előzetes
hatósági engedélyhez
kötött.
(2) A természetvédelmi oltalom alatt nem
álló, illetőleg a nemzetközi
természetvédelmi egyezmény
hatálya
alá nem tartozó veszélyes
állat
tartására a tervezett tartás helye
szerint
illetékes települési,
fővárosban
a kerületi önkormányzat jegyzője
(a
továbbiakban: jegyző) - az
állat-egészségügyi
hatóság
és a természetvédelem
illetékes állami szervének a
szakhatósági
hozzájárulásával
- adhat engedélyt. Az engedély
kizárólag
abban az
esetben adható meg, ha a tartás a
környezet
nyugalmát és biztonságát
nem sérti
vagy nem veszélyezteti, és az
egyed tartási feltételei -
ideértve a
tartáshoz szükséges szakismeretet is -
biztosítottak. Az engedélyben
- ha az állat
azonosíthatósága
megoldható - rendelkezni kell a veszélyes
állat
azonosíthatóságának
módjáról.
(3) A természetvédelmi oltalom alatt
álló,
illetőleg a nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá
tartozó
veszélyes állatok
tartását a
természetvédelem illetékes
állami szerve
engedélyezi, a tervezett tartás helye
szerint illetékes jegyző
szakhatósági
hozzájárulásával.
(4) A veszélyes állat tartási
helyéül
szolgáló ingatlanon, ingatlanrészen az
állat fajának
feltüntetésével a
veszélyre felhívó
jól
látható tartós jelzést kell
elhelyezni.
(5) Az állattartó veszélyes
állatát
közterületen csak átmenetileg,
közvetlen
és állandó felügyelettel,
ember
és állat életét,
testi
épségét nem veszélyeztetve
tarthatja.
(6) A veszélyes állat
tartójának
gondoskodnia kell arról, hogy az állat
közterületre vagy más
magánterületére
ne juthasson be. Ennek hiányában
tartási
engedély nem adható.
(7) A veszélyes állat
tartását
jogszabály vagy hatósági
határozat
megtilthatja, illetve feltételekhez kötheti.
A veszélyes állatok
körét és
tartásuk feltételeit, a veszélyes
állattá
nyilvánítás
feltételeit külön jogszabály
állapítja meg.
21. § (1) A természetvédelmi oltalom
alatt nem
álló, illetőleg a nemzetközi
természetvédelmi egyezmény
hatálya
alá nem tartozó veszélyes
állatnak az
országba való behozatalához a
tervezett
tartás helye szerint illetékes
jegyző előzetes tartási engedélye
szükséges. A jegyző az engedélyt az
állat-egészségügyi
hatóságnak
és a
természetvédelem illetékes
állami
területi szervének
szakhatósági
hozzájárulásával adja ki. A
jegyző
határozatát
az illetékes
rendőrhatóságnak megküldi.
(2) A természetvédelmi oltalom alatt
álló,
illetőleg a nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá
tartozó
veszélyes állatok országba
való
behozatalát a természetvédelem
illetékes
állami szerve engedélyezi, a tervezett
tartás helye szerint illetékes jegyző
hozzájárulásával.
22. § (1) Veszélyes állat
elidegenítése, felügyeletének
átengedése hatósági
engedélyhez
kötött. Az engedélyezésre
a veszélyes állat
tartásának
engedélyezésére vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2) A veszélyes állat tartója a
veszélyes
állat
a) eltűnését a jegyzőnek és a
rendőrhatóságnak, a
természetvédelmi
oltalom alatt álló, illetőleg a
nemzetközi
természetvédelmi egyezmény
hatálya
alá tartozó veszélyes állat
esetében
a természetvédelem illetékes
állami
szervének is,
b) elhullását a jegyzőnek és az
állatorvosnak
köteles bejelenteni.
23. § Ha a veszélyes állat
tartója az
engedély feltételeitől eltér, a jegyző
- a
tulajdonos költségére,
a feltételek
biztosításáig - a
veszélyes állat állatkertbe, vagy
más
megfelelő helyre való
szállítását
rendelheti el. Ha az állattartó
gondoskodik a
feltételek
biztosításáról,
úgy a veszélyes állatot
részére
vissza kell adni, ellenkező esetben tőle az
engedélyt
vissza kell vonni, és
költségére
intézkedni kell a
veszélyes állat végleges
elhelyezése
iránt.
24. § A veszélyes állat
tartójának
felelősségére a Polgári
Törvénykönyvnek a fokozott
veszéllyel
járó
tevékenységet folytatókra
vonatkozó
szabályait kell alkalmazni.
IV. Fejezet
AZ ÁLLATKÍSÉRLET
VÉGZÉSÉNEK
ALAPVETÔ FELTÉTELEI
Az állatkísérlet
általános
szabályai
25. § (1) E törvény
alkalmazásában
állatkísérlet a gerinces
állatnak -
meghatározott céllal és
módon végzett
- fájdalmat, szenvedést,
nélkülözést vagy
egészségkárosító
hatást,
tartós idegi megterhelést okozó
beavatkozás.
Külön jogszabály
feltételeket
állapíthat meg a nem gerinces állaton
végzett kísérletre is.
(2) Állatkísérlet
kizárólag
nyilvántartásba vett
intézményben és
engedély alapján végezhető.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott
engedély eseti
vagy általános érvényű.
(4) Az állatkísérlethez
engedély abban az
esetben adható, ha az emberi vagy állati
betegségek megelőzéséhez,
felismeréséhez,
gyógyításához,
oktatási,
igazságszolgáltatási, valamint
egyéb
tudományos cél
eléréséhez
szükséges.
(5) Az engedélyezés során - a
kérelmező
által benyújtott
dokumentáció,
továbbá a
földművelésügyi miniszter
(a továbbiakban: miniszter) által
felkért
szakértői testület véleménye
alapján -
különösen a következő
szempontokat kell figyelembe venni:
a) a hazai előírásoknak megfelelő más
hazai vagy
külföldi adat nem hozzáférhető;
b) a tervezett kísérlettől újabb
eredmény
várható, vagy az a korábbi
kísérletek eredményének
ellenőrzésére
felhasználható;
c) a kísérlet módszere korszerű;
d) a kísérlet személyi és
tárgyi
feltételei rendelkezésre állnak.
(6) Szépítőszer, dohány- és
egyéb
élvezeti cikk, valamint fegyver, ennek
alkatrésze,
továbbá lőszer
előállítása
céljából tervezett
kísérletre
engedély nem adható.
26. § Az állatkísérlet
helyettesítése
céljából - amennyiben
más megfelelő módszer is
hozzáférhető -
olyan tudományos
eljárást kell alkalmazni, amely nem
igényel
élő állaton végzett
kísérletet.
27. § (1) Az állatkísérlet
során
felhasznált állatok számát
a
feltétlenül szükséges
mértékre
kell csökkenteni.
Azt a vizsgálati módszert kell
választani,
amely előreláthatóan a legkisebb
fájdalom
okozásával, illetőleg
legkisebb élettani, idegi vagy
viselkedésbeli
károsodás mellett végezhető el.
(2) Az állatkísérletről és
az
állatot ért beavatkozásról
részletes
jegyzőkönyvet kell felvenni.
28. § (1) Az állatkísérletet
általános vagy helyi
érzéstelenítéssel,
fájdalomcsillapítással, avagy
más,
az idegi megrázkódtatást,
fájdalmat,
szenvedést vagy az állat
károsodását
kizáró módszerrel kell
végezni,
kivéve, ha ezek alkalmazása a
kísérleti állat
számára nagyobb
megterheléssel járna, mint
mellőzésük,
illetőleg az a kísérlet
eredményét
értékelhetetlenné tenné.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt módszerek
alkalmazása nélkül végzett
tartós vagy
súlyos szenvedéssel
járó kísérlet
ugyanazon az
állaton ismételten nem végezhető.
29. § (1) Az állatkísérlet
alatt és
után az állat megfelelő
tartását,
ellátását,
gondozását és
folyamatos
egészségügyi
ellátását
biztosítani kell.
(2) Az állatkísérlet
befejezésével a
véglegesen vagy súlyosan károsodott
állat
életét kíméletesen ki kell
oltani.
(3) Az életben hagyott állat
gondozásáról,
ellátásáról,
elhelyezéséről a
kísérletet végző
intézmény
köteles gondoskodni.
30. § (1) Állatkísérlet
kizárólag olyan felelős személy
vezetésével végezhető, aki
külön
jogszabályban
meghatározott végzettséggel
és
gyakorlattal rendelkezik, és ismeri az
állatkísérletek etikai elveit, jogi
szabályait.
(2) Állatkísérletet az
végezhet, a
kísérleti állatot az gondozhatja,
felügyelheti, aki erre képesítő
oktatásban
részesült.
(3) Állatkísérlet
végzésére -
ha csak az oktatás céljából
más nem
következik - oktatási
intézményben senki sem
kötelezhető.
31. § (1) Kísérleti célra
állatot
tenyészteni (szaporítani), tartani,
szállítani, valamint forgalomba
hozni a tartás helye szerinti
állat-egészségügyi
hatóság
engedélyével szabad.
(2) Kísérlet céljára -
eseti
engedély hiányában -
kizárólag az e
célra tenyésztett állatot szabad
felhasználni.
Háziasított állat
kóbor
egyedét kísérlet
céljára
felhasználni nem szabad, kivéve a
külön
jogszabályban
meghatározott, ember- és
állatgyógyászati, valamint az ilyen
oktatási célú
felsőoktatásban
történő felhasználást.
(3) Az (1) bekezdésben megjelölt
tevékenységet az a személy
folytathatja, aki
szakirányú végzettséggel,
megfelelő gyakorlattal rendelkezik.
(4) Az (1) bekezdésben megjelölt szerv a
kísérleti állatot
tenyésztőt,
forgalmazót, szállítót,
valamint a
tenyésztő
létesítményt
nyilvántartásba veszi. A
nyilvántartásban
meg kell jelölni azt a
létesítménynél
alkalmazott felelős személyt, aki a telephelyen
alkalmas a
kísérleti
állatállomány megfelelő
ellátására.
Az állatkísérletek
engedélyezése
32. § (1) Az állatkísérlet
iránti
kérelemben meg kell jelölni azokat a
tudományosan
megalapozott indokokat,
amelyek az állatkísérletet
szükségessé teszik.
(2) Az engedélyező okiratban - az
engedélyezés
indokain túlmenően - meg kell határozni annak
időbeli
hatályát is.
(3) Az állat-egészségügyi
hatóság végzi:
a) az állatkísérlet
engedélyezését,
b) az állatkísérlet
végzésére
jogosultak nyilvántartását.
33. § Az állatkísérlet
végzésére feljogosított
és
nyilvántartott intézményben munkahelyi
állatkísérleti bizottságot
(a továbbiakban: MÁB) kell
létrehozni,
és működtetni. A MÁB tagjait az
intézmény vezetője nevezi ki. A MÁB
ügyrendjét
maga állapítja meg.
34. § (1) A MÁB feladata az
intézmény
a) állatkísérleti
szabályzatának
(etikai kódexének)
elkészítése;
b) állatkísérleti
szabályzata
végrehajtásának ellenőrzése;
c) állatkísérleteinek szakmai-etikai
felügyelete.
A MÁB feladata továbbá az
intézményben az
állatkísérlet
végzésére jogosult
személyek
oktatásának,
képzésének
szervezése.
(2) A MÁB az intézmény belső
állatkísérleti
szabályozásának
megsértése
esetén jogosult - az
állat-egészségügyi
hatóság egyidejű
értesítése
mellett - a kísérlet azonnali
leállítására.
35. § Az állatkísérlet
végzésének részletes
szabályait
külön jogszabály
állapítja meg.
V. Fejezet
AZ ÁLLAT SZÁLLÍTÁSA
36. § (1) Az állat
terelésénél,
lábonhajtásánál, a
szállítóeszközre
való fel- és
lerakásánál, valamint
szállításánál
úgy kell
eljárni, hogy az az állatnak ne okozzon
fájdalmat,
szenvedést vagy sérülést.
(2) A célállomáson az állat
kirakását haladéktalanul meg kell
kezdeni.
37. § (1) Az állat élettani
szükségleteinek
kielégítéséhez
szükséges feltételeket a
szállítónak biztosítania
kell,
viselkedési szükségleteire
pedig figyelemmel
kell lennie.
(2) Az állatot olyan
szállítóeszközön
kell
szállítani, amely annak
sérülést nem
okozhat, és megvédi az
időjárás
káros hatásaitól.
(3) Ha az állat szállítása
során
gondozást igényel, olyan kellő
jártassággal
rendelkező személynek kell kísérnie,
aki alkalmas a gondozási teendők
ellátására.
38. § (1) Az élő állat
közúton,
vasúton, vízi úton, illetve
légi
úton történő
szállításának,
továbbá postai
úton
való
továbbításának
részletes szabályait külön
jogszabály,
nemzetközi viszonylatban nemzetközi
egyezmény
állapítja meg.
(2) A vágóállat
szállítása
térben és időben
korlátozható.
VI. Fejezet
ÁLLATKERT
Az állatkert
létesítésének és
fenntartásának általános
szabályai
39. § (1) Állatkert
létesítését
a természetvédelem illetékes
állami
területi szerve engedélyezi.
(2) Az engedély kiadásának
általános
feltételei:
a) az állattartás jogszabályban
meghatározott feltételeinek
teljesítése, a
rendszeres állatorvosi felügyelet
és az
elkülönítés
(karantén) lehetőségének
biztosítása;
b) az állatkert vezetője rendelkezik felsőfokú
képesítéssel;
c) az állatgondozók rendelkeznek
szakirányú
képzettséggel;
d) alapítói nyilatkozat a tartós
működtetéshez szükséges vagyoni
fedezet
meglétéről.
(3) Az állatkert létesítése
iránt
benyújtott kérelemhez csatolni kell az
állat-egészségügyi
hatóság
szakhatósági
hozzájárulásával
együtt az
állattartási szabályzatot.
40. § (1) Az állatpark (szafari park), vadaspark,
menazséria
létesítésére - ha
külön jogszabály
másként nem rendelkezik
-
a 39. § rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
(2) A cirkuszi állatokra, a bemutatás
céljaira
tartott állatokra, továbbá az
állatforgalmazásra és
állatkereskedésre
külön jogszabály
eltérő szabályokat és
további
feltételeket állapíthat meg.
VII. Fejezet
AZ ÁLLATPANZIÓ ÉS
ÁLLATMENHELY
LÉTESÍTÉSÉNEK ÉS
FENNTARTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS
SZABÁLYAI
41. § (1) Állatpanzió és
állatmenhely
(a továbbiakban együtt: állatotthon)
létesítését az
állatotthon
tervezett helye szerint illetékes jegyző
engedélyezi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti engedély akkor
adható
meg, ha
a) az állattartás jogszabályban
meghatározott feltételei tartósan
és
folyamatosan rendelkezésre állnak;
b) a rendszeres állatorvosi ellátás
biztosított;
c) az állatotthon működtetése nem
sérti a
köznyugalmat;
d) az állatotthon vezetője vagy a (3) bekezdés
szerinti
működési szabályzatban
megjelölt felelős
személy
szakirányú
végzettséggel rendelkezik;
e) a tartós működtetéshez
szükséges
vagyoni fedezet biztosított.
(3) Az állatotthon
létesítése iránti
kérelemhez - a külön
jogszabályban
meghatározottakon túlmenően -
mellékelni
kell az állatotthon működési
szabályzatát.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott
engedélyezési eljárásban az
állat-egészségügyi
hatóság, a
közegészségügyi
hatóság
szakhatóságként
működik közre.
(5) Az állatotthonok
létesítésére
vonatkozó részletes szabályokat
külön
jogszabály állapítja meg.
VIII. Fejezet
AZ ÁLLATVÉDELMI FELADATOK
PÉNZÜGYI FEDEZETE
42. § (1) Az e törvény szerinti
állami
feladatok ellátásának, valamint az
önkormányzati feladatok
támogatásának
állami
pénzügyi forrásai:
a) a központi költségvetésben
állatvédelemre előirányzott
pénzösszegek,
b) az állatvédelmi
hozzájárulás,
c) az állatvédelmi bírság.
(2) Az állatok védelmével kapcsolatos
feladatok
ellátásához
állatvédelmi
hozzájárulást kell fizetni.
Az állatvédelmi
hozzájárulásra
kötelezett termékek körét, a
hozzájárulás
mértékét,
valamint fizetésének
és
felhasználásának szabályait
külön törvény
állapítja meg.
IX. Fejezet
ÁLLATVÉDELMI BÍRSÁG
43. § (1) Aki tevékenységével
vagy
mulasztásával az állatok
kíméletére,
védelmére
vonatkozó jogszabály
vagy hatósági határozat
előírását megsérti -
magatartásának súlyához,
ismétlődéséhez igazodó -
állatvédelmi
bírságot köteles fizetni.
(2) Az állatvédelmi
bírságot - ha
kormányrendelet másként nem
rendelkezik - az
állat-egészségügyi
hatóság
szabja ki.
(3) Az állatvédelmi bírság
kiszabására az
állat-egészségügyi
hatóságnak
az (1) bekezdésben meghatározott
magatartásról
történt
tudomásszerzését követő egy
éven
túl nincs lehetősége. Az
elkövetéstől
számított
öt éven túl nem
szabható ki
bírság, kivéve, ha a
magatartás
jogszerűtlen állapot fenntartásával
valósul
meg.
Ebben az esetben az elévülés
mindaddig nem
kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot
fennáll.
(4) A bírság megfizetése nem
mentesít
más jogkövetkezmények alól.
(5) Az állatvédelmi bírság
mértékét,
megállapításának
módját, a
kiszabására és
felhasználására vonatkozó
részletes szabályokat a
Kormány rendeletben
állapítja meg.
X. Fejezet
AZ ÜGYÉSZ SZEREPE AZ
ÁLLATVÉDELEMBEN
44. § (1) Az ügyész a
büntetőeljárási
törvényben
meghatározottak szerint jár el az
állatok
kíméletének és
védelmének Büntető
Törvénykönyvben tilalmazott
módon való
megsértése ellen.
(2) Az állatok kíméletére
és
védelmére vonatkozó
jogszabályok
megsértése esetén az
ügyész is
jogosult keresetet
indítani a tevékenységtől
való
eltiltás, illetőleg a tevékenységgel
okozott
kár megtérítése
iránt.
(3) Az ügyész
törvényességi
felügyeleti jogkörében eljárva,
a rá
vonatkozó jogszabályok alapján
közreműködik
a hatóságok
állatvédelmi
eljárásai és
döntései
törvényességének
biztosításában.
XI. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
45. § (1) Az
állat-egészségügyi
hatóság köteles az állat
életének fájdalom
nélküli
kioltásáról gondoskodni,
ha annak továbbélése
megszüntethetetlen
vagy csillapíthatatlan szenvedéssel
járna, az
állat meggyógyulása
nem várható, az állat tulajdonosa
ismeretlen,
illetve nincs, továbbá vadon élő
állat
esetében az egyed a
szabadon élésre alkalmatlan.
(2) Állat életének a
kioltását az
állat tulajdonosa, a jegyző, illetve a
természetvédelem állami
területi
szerve kezdeményezheti.
46. § (1) Az állatokkal szembeni megfelelő
magatartásra, gondoskodásra nevelést,
az
állatok megismerését
az oktatás és
ismeretterjesztés
eszközeivel is elő kell segíteni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok
végrehajtását az állami
és
önkormányzati szervek, valamint
az oktatási intézmények
kötelesek
előmozdítani.
47. § A földművelésügyi miniszter
az
állatvédelmi hatósági
feladatok
ellátásának
elősegítésére,
valamint
a társadalmi részvétel
biztosítása érdekében
szakértői
testületet hoz létre. A testületben
biztosítja
az
érintett szakmai szervezetek és a bejegyzett
országos állatvédő
társadalmi szervezetek
részvételét.
48. § (1) Az állatvédelmi
jogszabályok
megsértése miatt az
állatvédelmi
célú társadalmi szervezetek jogosultak
fellépni, és az állami
szervektől,
önkormányzatoktól a megfelelő
és
hatáskörükbe tartozó
intézkedés
megtételét kérni.
(2) Az állatvédelmi jogszabályok
megsértése miatt - az ilyen
magatartástól
való eltiltás iránt - a
bíróság előtt
az (1) bekezdésben megjelölt szervezet pert
indíthat.
49. § (1) Ez a törvény 1999.
január
1-jén lép hatályba.
(2) A háztartásban
élelmezési célra
levágott sertés, juh és kecske
kábítására
vonatkozó
rendelkezést a
hatálybalépéstől
számított
négy év után kell alkalmazni.
(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) az állatvédelmi bírság
mértékét,
kiszabásának és
felhasználásának részletes
szabályait,
b) a jegyző állatok védelmével,
valamint az
állatok nyilvántartásával
kapcsolatos
részletes feladat- és
hatáskörét
rendeletben állapítsa meg.
(4) Felhatalmazást kap
a) a miniszter, hogy a szakértői testület
létrehozására,
működtetésére
vonatkozó részletes szabályokat,
a mezőgazdasági haszonállatok
sajátos
tartási szabályait, a
vágóállatok
körét, az állatok
levágásának
és leölésének
részletes
szabályait,
b) a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszter, hogy a miniszterrel
és
a művelődési és közoktatási
miniszterrel, a belügyminiszterrel
együttesen, a
veszélyes állatok körét,
tartásuk
részletes feltételeit,
a veszélyes állattá
nyilvánítás feltételeit, az
állatkert és az állatotthon
létesítésének,
működésének és
fenntartásának részletes
szabályait,
c) a művelődési és
közoktatási miniszter,
hogy a belügyminiszterrel, a
környezetvédelmi
és területfejlesztési
miniszterrel, valamint a miniszterrel együttesen, a
cirkusz
(menazséria)
létesítésének,
működésének és
fenntartásának részletes
szabályait,
d) a közlekedési,
hírközlési és
vízügyi miniszter, hogy a miniszterrel
együttesen az
állatszállítás
részletes
szabályait,
e) a művelődési és
közoktatási miniszter,
hogy a miniszterrel, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi
miniszterrel, a környezetvédelmi
és
területfejlesztési miniszterrel, valamint a
népjóléti miniszterrel
együttesen a törvény
végrehajtásához
szükséges
képesítési feltételeket,
f) a miniszter, hogy a környezetvédelmi
és
területfejlesztési miniszterrel, az ipari,
kereskedelmi
és
idegenforgalmi miniszterrel együttesen a
kísérleti
célú
állattenyésztés,
szaporítás, tartás,
szállítás
és forgalomba hozatal
végzésének
részletes szabályait
rendeletben állapítsa meg.
50. § E törvény a Magyar
Köztársaság és az
Európai
Közösségek és azok
tagállamai
közötti társulás
létesítéséről
szóló,
Brüsszelben, 1991. december 16-án
aláírt
Európai Megállapodás
tárgykörében a
Megállapodást kihirdető 1994. évi I.
törvény 79. §-ával
összhangban az
Európai Közösségek
következő
jogszabályaival összeegyeztethető
szabályozást tartalmaz:
- a Tanács 78/923/EGK határozata:
Európai
Egyezmény az állatok
védelméről a
mezőgazdasági állattartás
során;
- a Tanács 88/306/EGK határozata:
Európai
Egyezmény a vágóállatok
védelméről;
- a Tanács 88/166/EGK irányelve a ketrecben
tartott
tojótyúkok védelmének
minimális
követelményeiről;
- a Tanács 91/628/EGK irányelve az
állatok
szállítás közbeni
védelméről;
- a Tanács 91/629/EGK irányelve a
borjúk
védelmének minimális
követelményeiről;
- a Tanács 91/630/EGK irányelve a
sertések
védelmének minimális
követelményeiről;
- a Tanács 93/119/EGK irányelve az
állatok
védelméről levágásukkor.
VISSZA A FŐOLDALRA